Történetünk/Hogyan is kezdődött?

1968-ban Prágában alakult meg a Szcenográfusok, Színháztechnikusok és Színházépítészek Nemzetközi Szervezete. A hét alapító tagország: Csehszlovákia, Izrael, Kanada, NDK, NSzK, Magyarország és USA voltak. Az UNESCO támogatásával működő nemzetközi szervezet tette lehetővé a magyar díszlet- és jelmeztervezők, színházzal foglalkozó műszakiak, építészek, történészek aktív bekapcsolódását a nemzetközi szakmai vérkeringésbe. Az OISTAT segítette elő, hogy hazánk szcenográfiájának hírét vigyük a világba.
A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) a világháborút követően 1948-ban alakult meg Prágában, mint az UNESCO „A” státusú szervezete. Az energikusan fejlődő nemzetközi színházi szervezet sok szekciója közül az egyik volt a díszlettervezés, amely az 50-es évek második felére csaknem megszűnt működni. Jean Darcant az ITI akkori főtitkára arra a következtetésre jutott, hogy a színházi előadás vizuális része, annak technikai létrehozása olyan sajátos tevékenység, amely számára egy független szervezetet célszerű alapítani. Ebben az időben a nemzetközi színházi élet figyelme a csehszlovák szcenográfia felé fordult, különösen Josef Svoboda építész markáns díszlettervei arattak sikereket világszerte. Csehszlovákiában a szellemi és művészi élet egyre nyitottabbá vált. Miroslav Kouřil építész, – aki már 1966-ban „INTERSCENA” Kongresszust szervezett Prágában – is hatékonyan támogatta Darcant ötletét, melyet kiegészített azzal, hogy az előadások színpadképének létrehozásán fáradozó díszlet- és jelmeztervezőket kibővítené a színpadtechnikát működtető műszakikkal és a technikát gyártó cégekkel is.
Darcant tartott ettől az ötlettől, túlzottnak találta a tervezett szervezet méretét és annak várható költségeit. A Prágai Színházi Intézet igazgatónője dr. Eva Soukupová (aki egyben a csehszlovák ITI Központ vezetője is volt) jó diplomáciai érzékkel megbeszélést hozott össze az ITI főtitkára és a Csehszlovák Kulturális Miniszter között, aki anyagi támogatást ajánlott fel. A felek felkérték Soukupovát, hogy dolgozza ki egy új nemzetközi színházi szervezet létrehozásának és működtetésének tervezetét, melyhez az ITI szervezete szolgált mintául. Az akkor már egyes országokban működő szcenikai, színháztechnikai szervezetek nemzetközi együttműködésének elérése volt a cél, az ITI nemzeti központjainak segítségével. Az új szervezet prágai megszületését az 1967-ben, első ízben megrendezett Prágai Quadriennálé sikere is elősegítette.

Az új szervezetben rejlő lehetőségeket dr. Hont Ferenc a Színházi Intézet igazgatója, a Magyar ITI Központ vezetője – széleskörű nemzetközi kapcsolatai révén – korán felismerte és hatékonyan támogatta a magyar részvételt. Dr. Székely György, dr. Taródy Nagy Béla az Intézet nagy tudású és nyitott gondolkodású munkatársai két fiatal színházi mérnököt, Vajda Ferencet és Szabó-Jilek Ivánt kezdtek felkészíteni a nemzetközi munkára. Bennük tudatosult egy magyar színháztechnikai szervezet létrehozásának a szükségessége, mely előkészítésükkel, a METESZ – OPAKFI keretén belül 1968-ban Színháztechnikai Szakosztály formáját öltötte.

Az alapítás

Az ITI bábáskodásával, 20. Kongresszusa alkalmából és az UNESCO támogatásával 1968. június 9-én a prágai „Kultúra Klubjában” tartotta – hét ország (Csehszlovákia, Izrael, Kanada, NDK, NSzK, Magyarország[1]) képviselőinek részvételével – alakuló ülését az új nemzetközi szervezet. (Belgium és Románia megfigyelőket küldött, Nagy Britannia és a Szovjetunió jelenléte nagyon hiányzott, csak levélben kívántak sikereket az új szervezetnek.) Idézet az Alapszabályból: „Tekintettel a nagy jelentőségű szerepre, amelyet a szcenográfia, az építészet és a technika különböző szakágai a színpadi kifejezés fejlődésével kaptak, Szcenográfusok és Színháztechnikusok Nemzetközi Szervezete (OISTT/IOSTT) elnevezéssel autonóm nemzetközi szervezet alakult. A szervezet célja, hogy minden művészi természetű és művészi célkitűzésű színpadtechnikai szakág elméleti és gyakorlati tárgykörére kiterjedően nemzetközi kapcsolatokat építsen ki, és azokat fejlessze.”
Első elnökévé az alapítók – távollétében – Walter Unruh professzort, (aki első volt a nagy német színházi műszaki igazgatók sorában) a német színházak újjáépítésében jeleskedő, első nemzetközileg is elismert színházi konzulens építészt és színháztechnikust választották. Alelnökök Dr. Joel E. Rubin (USA), és Vajda Ferenc lettek. Főtitkárság feladatát a Prágai Színházi Intézet vállalta Jarmila Gabrielová titkár fáradhatatlan munkabírására támaszkodva. A szerepek kiosztásánál kínosan ügyeltek a kelet-nyugati egyensúly fenntartására. Az alapítók vágya az volt, hogy a kelet-nyugati politikai szembenállás enyhülésével lehetővé váljék a szakmai tapasztalatok kicserélése, a szakemberek közötti személyes kapcsolatok építésével.

Első főtitkára – sajnálatosan rövid ideig – Ota Ornest, a Prágai Városi Színház főigazgatója volt, akit hamarosan koholt politikai vádakkal letartóztattak. A Prágai Tavasz, mely felpezsdítette a cseh kulturális életet is, nem múlt el nyomtalanul. A fokozott politikai ellenőrzés átterjedt a Színházi Intézetre és a Főtitkárságra is. Gyakran nem kaptak beutazóvízumot egyes „nyugati” országok küldöttei (különösen, ha még diplomáciai kapcsolat sem volt a két ország között, mint pl. Izrael) ezek megszerzéséért Soukupová kanosszát járt a hivataloknál. A főtitkári tisztséget végül – erős rábeszélésre – Josef Svoboda vállalta el, akinek hazai és külföldi renoméja erősítette az új szervezet pozícióját. Erre nagy szükség is volt, mert az 1968-as Prágai Tavaszt követő politikai retorzió miatt, csaknem ellehetetlenült a Főtitkárság munkája.

Az OISTT első kongresszusát – melyet az útkeresés és a szervezet kialakítása jellemezte –1969-ben Prágában rendezték. Ezen már húsz ország küldöttei vettek részt. A szervezet munkáját a választott tagokból álló Végrehajtó Bizottság irányítja, a szervezet munkatervét a Program Bizottság készíti elő. Megalakulnak a szakmai bizottságok: melyek a szcenográfia, a színháztechnika, az építészet és a publikáció területén kezdik meg működésüket. Később alakult meg az Oktatási Bizottság és az Elméleti Történeti Bizottság.

Megváltozott politikai helyzet – krízis és újjászületés

A politikai rendszerváltás nyomán Csehország és Szlovákia különvált. Prágában is új szelek kezdtek fújni. 1990-ben az új cseh kulturális vezetés – az OISTAT elnökének személyes tiltakozása ellenére – leváltja Éva Soukupovát a Divadelni Ustav igazgatóját és nyugdíjazzák. A főtitkári poszton Ota Orneszt váltja, akit akkor rehabilitálnak. Mint várható volt a Főtitkárság költségvetési támogatását is megszüntették.

Sikerült elérni, hogy 1993-tól 4 évre a Főtitkárság munkájának finanszírozását a Holland Kulturális Minisztérium vállalta. Ezt a támogatást – egy alapítvány létrehozásával – 2001-ig biztosítani lehetett. Az állami támogatásról fokozottan az üzleti alapú működésre kellett áttérni.

Természetesen az új világpolitikai helyzetben a Nemzetközi Szervezet alapcélkitűzéseinek újbóli definiálása vált szükségessé. 1997-ben a Pittsburgh-i, 10. OISTAT Kongresszus javaslatokat fogadott el a szervezet átalakítására és egy új alapszabály kidolgozására. A új felállást, 2001-ben a berlini Kongresszuson fogadták el a tagországok. Ennek lényege, hogy a kongresszusokon a delegáltak által megválasztott elnökből és további 7 főből áll a Végrehajtó Bizottság. A VB mellett működő Kormányzó Tanács (Governing Board) az egyes bizottságok megválasztott elnökeiből áll.
További változás, hogy a nemzeti központok tagságán kívül, 2001-től egyéni tagságot és 2005-től un. támogató tagságot (Associate Membership) is rendszeresítettek. Az egyéni tagfelvételt bármely színházi szakember kérheti, a támogató tagok iskolák, intézmények és vállalatok lehetnek.

A holland állami támogatás megszűnésével a Főtitkárság nehéz helyzetbe került. A feladatokat megosztották Amsterdam, Berlin (K. Winkelsesser) és Helsinki (M. Pekkanen) között. A 2005-ben Torontóban tartott kongresszuson Tajvan képviselői jelentették be a jó hírt, hogy a tajvani Kulturális Minisztérium az elkövetkező 15 évre vállalta a Főtitkárság működtetését. A Főtitkárság Tajvanra költözött.

Csak tisztelettel és hálával emlékezhetünk az alapítókra és az úttörőkre. Egyikük sem a karrierjét akarta építeni az OISTT égisze alatt, erre már nem volt szükségük, szakmájuk nemzetközileg elismert képviselői voltak Áldozatos munkájukat a színház szeretete, az önös érdekeken felülemelkedő szolgálat jellemezte.