Loading...

1968-ban Prágában alakult meg a Szcenográfusok, Színháztechnikusok és Színházépítészek Nemzetközi Szervezete. A hét alapító tagország: Csehszlovákia, Izrael, Kanada, NDK, NSzK, Magyarország és USA voltak. Az UNESCO támogatásával működő nemzetközi szervezet tette lehetővé a magyar díszlet- és jelmeztervezők, színházzal foglalkozó műszakiak, építészek, történészek aktív bekapcsolódását a nemzetközi szakmai vérkeringésbe. Az OISTAT segítette elő, hogy hazánk szcenográfiájának hírét vigyük a világba.

Hogyan is kezdődött?

A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) a világháborút követően 1948-ban alakult meg Prágában, mint az UNESCO „A” státusú szervezete. Az energikusan fejlődő nemzetközi színházi szervezet sok szekciója közül az egyik volt a díszlettervezés, amely az 50-es évek második felére csaknem megszűnt működni. Jean Darcant az ITI akkori főtitkára arra a következtetésre jutott, hogy a színházi előadás vizuális része, annak technikai létrehozása olyan sajátos tevékenység, amely számára egy független szervezetet célszerű alapítani. Ebben az időben a nemzetközi színházi élet figyelme a csehszlovák szcenográfia felé fordult, különösen Josef Svoboda építész markáns díszlettervei arattak sikereket világszerte. Csehszlovákiában a szellemi és művészi élet egyre nyitottabbá vált. Miroslav Kouřil építész, – aki már 1966-ban "INTERSCENA" Kongresszust szervezett Prágában – is hatékonyan támogatta Darcant ötletét, melyet kiegészített azzal, hogy az előadások színpadképének létrehozásán fáradozó díszlet- és jelmeztervezőket kibővítené a színpadtechnikát működtető műszakikkal és a technikát gyártó cégekkel is.

Darcant tartott ettől az ötlettől, túlzottnak találta a tervezett szervezet méretét és annak várható költségeit. A Prágai Színházi Intézet igazgatónője dr. Eva Soukupová (aki egyben a csehszlovák ITI Központ vezetője is volt) jó diplomáciai érzékkel megbeszélést hozott össze az ITI főtitkára és a Csehszlovák Kulturális Miniszter között, aki anyagi támogatást ajánlott fel. A felek felkérték Soukupovát, hogy dolgozza ki egy új nemzetközi színházi szervezet létrehozásának és működtetésének tervezetét, melyhez az ITI szervezete szolgált mintául. Az akkor már egyes országokban működő szcenikai, színháztechnikai szervezetek nemzetközi együttműködésének elérése volt a cél, az ITI nemzeti központjainak segítségével. Az új szervezet prágai megszületését az 1967-ben, első ízben megrendezett Prágai Quadriennálé sikere is elősegítette.

Az új szervezetben rejlő lehetőségeket dr. Hont Ferenc a Színházi Intézet igazgatója, a Magyar ITI Központ vezetője – széleskörű nemzetközi kapcsolatai révén – korán felismerte és hatékonyan támogatta a magyar részvételt. Dr. Székely György, dr. Taródy Nagy Béla az Intézet nagy tudású és nyitott gondolkodású munkatársai két fiatal színházi mérnököt, Vajda Ferencet és Szabó-Jilek Ivánt kezdtek felkészíteni a nemzetközi munkára. Bennük tudatosult egy magyar színháztechnikai szervezet létrehozásának a szükségessége, mely előkészítésükkel, a METESZ – OPAKFI keretén belül 1968-ban Színháztechnikai Szakosztály formáját öltötte.

Az alapítás

Az ITI bábáskodásával, 20. Kongresszusa alkalmából és az UNESCO támogatásával 1968. június 9-én a prágai „Kultúra Klubjában” tartotta – hét ország (Csehszlovákia, Izrael, Kanada, NDK, NSzK, Magyarország[1]) képviselőinek részvételével – alakuló ülését az új nemzetközi szervezet. (Belgium és Románia megfigyelőket küldött, Nagy Britannia és a Szovjetunió jelenléte nagyon hiányzott, csak levélben kívántak sikereket az új szervezetnek.) Idézet az Alapszabályból: „Tekintettel a nagy jelentőségű szerepre, amelyet a szcenográfia, az építészet és a technika különböző szakágai a színpadi kifejezés fejlődésével kaptak, Szcenográfusok és Színháztechnikusok Nemzetközi Szervezete (OISTT/IOSTT) elnevezéssel autonóm nemzetközi szervezet alakult. A szervezet célja, hogy minden művészi természetű és művészi célkitűzésű színpadtechnikai szakág elméleti és gyakorlati tárgykörére kiterjedően nemzetközi kapcsolatokat építsen ki, és azokat fejlessze.”

Első elnökévé az alapítók – távollétében – Walter Unruh professzort, (aki első volt a nagy német színházi műszaki igazgatók sorában) a német színházak újjáépítésében jeleskedő, első nemzetközileg is elismert színházi konzulens építészt és színháztechnikust választották. Alelnökök Dr. Joel E. Rubin (USA), és Vajda Ferenc lettek. Főtitkárság feladatát a Prágai Színházi Intézet vállalta Jarmila Gabrielová titkár fáradhatatlan munkabírására támaszkodva. A szerepek kiosztásánál kínosan ügyeltek a kelet-nyugati egyensúly fenntartására. Az alapítók vágya az volt, hogy a kelet-nyugati politikai szembenállás enyhülésével lehetővé váljék a szakmai tapasztalatok kicserélése, a szakemberek közötti személyes kapcsolatok építésével.

Első főtitkára – sajnálatosan rövid ideig – Ota Ornest, a Prágai Városi Színház főigazgatója volt, akit hamarosan koholt politikai vádakkal letartóztattak. A Prágai Tavasz, mely felpezsdítette a cseh kulturális életet is, nem múlt el nyomtalanul. A fokozott politikai ellenőrzés átterjedt a Színházi Intézetre és a Főtitkárságra is. Gyakran nem kaptak beutazóvízumot egyes „nyugati” országok küldöttei (különösen, ha még diplomáciai kapcsolat sem volt a két ország között, mint pl. Izrael) ezek megszerzéséért Soukupová kanosszát járt a hivataloknál. A főtitkári tisztséget végül – erős rábeszélésre – Josef Svoboda vállalta el, akinek hazai és külföldi renoméja erősítette az új szervezet pozícióját. Erre nagy szükség is volt, mert az 1968-as Prágai Tavaszt követő politikai retorzió miatt, csaknem ellehetetlenült a Főtitkárság munkája.

Az OISTT első kongresszusát – melyet az útkeresés és a szervezet kialakítása jellemezte –1969-ben Prágában rendezték. Ezen már húsz ország küldöttei vettek részt. A szervezet munkáját a választott tagokból álló Végrehajtó Bizottság irányítja, a szervezet munkatervét a Program Bizottság készíti elő. Megalakulnak a szakmai bizottságok: melyek a szcenográfia, a színháztechnika, az építészet és a publikáció területén kezdik meg működésüket. Később alakult meg az Oktatási Bizottság és az Elméleti Történeti Bizottság.

Csak tisztelettel és hálával emlékezhetünk az alapítókra és az úttörőkre. Egyikük sem a karrierjét akarta építeni az OISTT égisze alatt, erre már nem volt szükségük, szakmájuk nemzetközileg elismert képviselői voltak Áldozatos munkájukat a színház szeretete, az önös érdekeken felülemelkedő szolgálat jellemezte.

A működés

A II. Kongresszust 1971-ben a Prágai Quadriennáléval egyidőben tartották a cseh fővárosban. Az V. Kongresszuson (Hamburg - 1978) született meg az a döntés, hogy a jövőben az un. „Kis-kongresszusokat” a PQ-val egyidőben, mindig Prágában tartják, míg a „Nagy kongresszusokat”, melyen a szervezet vezető szervezeteinek és tisztségviselőinek választása történik, a két PQ közötti időben rendezik.

A kétpólusú világban rendkívül nagy segítséget jelentett az utazások lebonyolításához az az OISTT megállapodás, mely kimondta, hogy az egyes bizottságokat meghívó ország napidíjat és szállást biztosít a vendégeknek, akiknek csak az útiköltségükről kellett gondoskodniuk. Ez azt jelentette a szocialista országok tagjai számára, hogy valuta nélkül vásárolhattak vasút- és repülőjegyet, napidíjukat (költőpénzt) és szállásukat a meghívó fedezte valutában. Ez a megállapodás tette lehetővé, hogy kibővült számunkra a világ és sok országba juthattunk el. Ellentételezésül, általában kétévente gondoskodni kellett valamelyik OISTT bizottság meghívásáról Magyarországra. Ehhez azonban csak forintra volt szükség, melyet a kulturális tárcától – az OPAKFI-n keresztül – meg lehetett szerezni.

Kezdettől fogva elsődleges feladat volt a Szervezet bővítése, nem utolsó sorban a működéshez szükséges anyagi alapok növelése érdekében. (A tagdíj 100 USD ill. 125 Rbl volt évente). A működés költségeit lényegében a csehszlovák kulturális tárca fedezte. A Szervezet tagja csak olyan nemzeti központ lehetett, amelyik a saját országában biztosítani tudta a szcenográfusok, az építészek és a színházi műszakiak szervezeteinek képviseletét. Egyes országokban hol egyik, hol másik szakmai szerveződés hiányzott.

Szervezeti felépítés

A Szervezet Végrehajtó Bizottsága 12 választott ország küldöttéből állt. Az OISTT munkatervének előkészítése a Program Bizottság feladata volt. A kezdeti években nem volt kis feladat megtalálni azokat a feladatokat, amelyek megoldása nemzetközi összefogást igényelt és megfelelő anyagi fedezettel elkezdhető volt. A Program Bizottság első elnöke Denis Bablet. Az egyes bizottságok elnökei automatikusan tagjai lettek ennek a bizottságnak

A különféle szakterületek képviselői szabadon kapcsolódhattak be az egyes bizottságokban folyó nemzetközi munkába. A kezdettől fogva működő bizottságok:

            A Szcenográfusok Bizottságának első elnöke Ladyslav Vychodil volt. Őt követte John Bury, majd Timo Martinkauppi, SungChul Kim, a jelenlegi elnök Markéta Fantová. A bizottság elsődleges feladata a PQ előkészítése, értékelése volt. Számos nagysikerű összejövetelt tartottak szerte a világban. A munkában résztvevő magyarok: Jánosa Lajos, Fekete Mária, Szlávik István, Szinte Gábor, Koós Iván, Götz Béla, Szendrényi Éva, Zeke Edit. A Bizottság – a szakterületek jobb behatárolása és a hatékonyabb munka érdekében – munkabizottságokat alakított a jelmeztervezők, a hanggal foglalkozó szakemberek és a világítástervezők számára. A bizottság neve időközben – alkalmazkodva változó világunkhoz – Performance Design-ra változot.

Az Építész Bizottság első elnöke Jan Fibelkorn volt, majd ClaudePaillard, Werner Ruhnau, Jan Kramer, mostani elnöke Reinhold Daberto. Ez a bizottság – magyar javaslatra – kezdeményezte és 1977. óta rendszeresen szervezi az OISTAT építészeti ötletpályázatait a fiatal építészek számára. Hazánkat a kezdetektől több évtizeden át Hofer Miklós építész professzor képviselte ebben a bizottságban, utóda Vargha Mihály építész volt, jelenleg Pálfy Sándor DLA dolgozik ebben a bizottságban.

A szervezet neve – elismerve a színházépítészet jelentőségét – 1985-ben OISTAT-ra változott.

            A Technológiai Bizottság elnökei: Horst Birr, Rudolf Kück, John Mayberry, Bill Graham, jelenleg Ivo Kersmaekers. A bizottság a színházak biztonságtechnikai előírásaival, technikai fejlesztésekkel és jelenleg a Színháza Műszaki Atlaszával foglalkozik. Magyar tagjai voltak: Óvári Győző, Répászky Ernő, Hajagos Árpád, Pálfi Ferenc, Böröcz Sándor, jelenleg Tompai Zsuzsanna.

            Az Oktatási Bizottság első elnöke Paul Jähnichen, volt, majd hosszú ideig Heinz Bruno Gallee professzor. Őt Michael Ramsaur követte. Jelenlegi, rendkívül agilis vezetője Marina Raychinova, aki a Scenofest létrehozója és fő szervezője. A magyar részvételt Schmidt János, Ordasi Zsuzsa, Nobilis Kornél jegyezte. Ma többen is, felváltva képviselik Magyarországot: É. Kiss Piroska, Zeke Edit, Csanádi Judit.

            A Publikációs és Információcsere Bizottság első elnöke dr. Ned A. Bowmann, öt követte Szabó-Jilek Iván, Eric Fielding, John Faulker, Jérom Maeckelbergh, Eric de Ruijter, jelenleg Irena Sentevska. A Bizottság kezdeti feladata a publikációk és információk nemzetközi cseréjének előmozdítása volt. Sikerült hatékony együttműködést kialakítani a világban megjelenő összes szaklappal. Elindult a Színházi Műszaki Adatlap projekt. A legnagyobb sikert azonban a Theater Words többnyelvű színházi szótár kiadása és folyamatos frissítése, bővítése hozta. Ingrid Luterkort svéd főszerkesztő ötlete (svéd-angol szótár) teljesedett ki a ma már több kiadást és több, mint 12 nyelvű (köztük magyar is), praktikus szótárrá. Olle Söderberg főszerkesztő folyamatosan a tökéletesítésén munkálkodik.

            Az internet és a felgyorsult, globális kommunikáció megjelenésével a bizottság feladata is megváltozott, amit új neve is tükröz: Publikáció és Kommunikáció Bizottsága. Két új munkabizottságot hoztak létre: az egyiket az OISTAT honlap megalkotására (www.oistat.org) és működtetésére, míg a másikat a hagyományos publikációk összefogására. A Bizottság munkájában magyar részről hosszú ideig Szabó-Jilek Iván, majd Répászky Ernő vett részt.

            A Történeti és Elméleti Bizottság lengyel kezdeményezésre 1979-től kezdte meg működését. Első elnöke Zenobiusz Streleczki volt, akit kisebb nagyobb megszakításokkal Z. Taranienko, Heta Reitala, Bob Logger követett, most egy három fős vezető testület irányítja. Az érdekes szakterület sok együttműködést kínál nemzetközi szinten, bár az érdekelt intézmények világszerte nagyon szerény költségvetéssel gazdálkodnak. Talán ezzel magyarázható a bizottság rendszertelen működése. Magyar tagja volt Belitska-Scholtz Hedvig, jelenleg Dr. Sirató Ildikó és Turnai Tímea.

            A bizottságokban folyó munkát, üléseket, minden résztvevőt természetesen nem tudunk részletesen felsorolni. [2]

Megváltozott politikai helyzet – krízis és újjászületés

A politikai rendszerváltás nyomán Csehország és Szlovákia különvált. Prágába is új szelek kezdtek fújni. 1990-ben az új cseh kulturális vezetés – az OISTAT elnökének személyes tiltakozása ellenére – leváltja Éva Soukupovát a Divadelni Ustav igazgatóját és nyugdíjazzák. A főtitkári poszton Ota Orneszt váltja, akit akkor rehabilitálnak. Mint várható volt a Főtitkárság költségvetési támogatását is megszüntették.

Sikerült elérni, hogy 1993-tól 4 évre a Főtitkárság munkájának finanszírozását a Holland Kulturális Minisztérium vállalta. Ezt a támogatást – egy alapítvány létrehozásával – 2001-ig biztosítani lehetett. Az állami támogatásról fokozottan az üzleti alapú működésre kellett áttérni.

Természetesen az új világpolitikai helyzetben a Nemzetközi Szervezet alapcélkitűzései újraértelmezést igényeltek. 1997-ben a Pittsburgh-i, 10. OISTAT Kongresszus javaslatokat fogadott el a szervezet átalakítására és egy új alapszabály kidolgozására. A új felállást, 2001-ben a berlini Kongresszuson fogadták el a tagországok. Ennek lényege, hogy a kongresszusokon a delegáltak által megválasztott elnökből és további 7 főből áll a Végrehajtó Bizottság. A VB mellett működő Kormányzó Tanács (Governing Board) az egyes bizottságok megválasztott elnökeiből áll.

További változás, hogy a nemzeti központok tagságán kívül, 2001-től egyéni tagságot és 2005-től un. támogató tagságot (Associate Membership) is rendszeresítettek. Az egyéni tagfelvételt bármely színházi szakember kérheti, a támogató tagok iskolák, intézmények és vállalatok lehetnek.

A holland állami támogatás megszűnésével a Főtitkárság nehéz helyzetbe került. A feladatokat megosztották Amsterdam, Berlin (K. Winkelsesser) és Helsinki (M. Pekkanen) között. A 2005-ben Torontóban tartott kongresszuson Tajvan képviselői jelentették be a jó hírt, hogy a tajvani Kulturális Minisztérium az elkövetkező 15 évre vállalta a Főtitkárság működtetését. A Főtitkárság Tajvanra költözött.

Az OISTAT Magyar Központ

1968-tól az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesületen alakult meg. Első elnöke Vajda Ferenc, – aki hosszú évtizedekig töltötte be ezt a funkciót – titkára Szabó-Jilek Iván volt. Az elnökséget később Belitska-Scholtz Hedvig vette át, majd tőle Böröcz Sándor. Több nagysikerű ülést szerveztünk itthon (VB, PB, PIEC stb.). A Magyar Központ 2006-tól a színházi műszaki szakembereket tömörítő Magyar SzínházTechnikai Szövetség keretén belül működött egészen 2015-ig, amikor egyesületi formában megalakult az önálló OISTAT Magyar Központ.

Szabó-Jilek Iván

 


[1] Vajda Ferenc és dr.Taródy Nagy Béla képviselte hazánkat.